Az Arsenal csapatát sok kritika éri az utóbbi években, nem is alaptalanul. Játékukra nem lehet panasz, mert élvezetes játékot nyújtanak, ám ennek nem látjuk eredményét. Utoljára 2005-ben egy FA kupát gyűjtött be Wenger csapata, de vajon meddig az övé még?
Akik az utóbbi 4-5 évben követik a labdarúgást, azok már nem is emlékezhet az "untouchables", azaz az "érinthetetlen" Arsenalra. Az ágyúsok a 2003/2004-es esztendőben nem kis bravúrt hajtottak végre: Veretlenül megnyerték a Premier Ligát(26 győzelem, 12 döntetlen) ! Ez egy nem mindennapi tett volt Wenger fiaitól, egészen 1880-ig kell visszamennünk, akik ezt végre tudták hajtani: A Preston North End-ről van szó. Észak-londoni szempontból a 2004/2005-ös szezon sem kezdődött rosszul, hisz augusztusban megnyerték a Community Shieldet( Arsenal-Manchester Utd. 3-1), majd a szezon végén elhódították az FA kupát is, szintén a Manchester ellenében(büntetőkkel 5-4 arányában). Aztán elkezdődött valami új, közel sem jó értelemben.
2005 nyarán az ágyúsok kapitánya Patrick Vieira, távozott a csapattól, az olasz Inter együtteséhez. Ez nehezen érintette a londoni klubbot, hiszen legfőbb vezérük távozott. Ezen a nyáron érkezett a klubhoz Alex Song, Carlos Vela, Abou Diaby, Aleksandr Hleb, Theo Walcott, és Emmanuel Adebayor is. Wenger elkezdte fiatalítási projektjét. A 2005/2006-os szezon nem az ágyúsok szezonja volt. A bajnokságban az utolsó fordulóig küzdeniük kellett a 4. Bajnokok Ligáját érő selejtező helyéért. Ha már a legrangosabb európai kupasorozat, az Arsenal bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, amit a Barcelona együttesével szemben 2-1-re elbuktak. Meg kell jegyezni, hogy a londoniak a 19. perctől kezdve emberhátrányban szerepeltek a párizsi döntőben, Jens Lehmann kiállítása miatt.
Wenger érezte, hogy új csapatot kell felépítenie, ezért számos olyan játékos is távozni kényszerült, akik alapemberei voltak a 2004-es menetelésnek. Köztük volt Robert Pirés, Sol Campbell, Ashley Cole, Laurén, és talán a legnagyobb kincs elvesztése: Dennis Bergkamp. A csapat az új szezont már nem a Highburyben, hanem az új létesítményben, az Emirates stadionban kezdte. Ennek fejében nem költhetett túl sokat a francia menedzser, William Gallas, Denilson, és Tomas Rosicky érkezett. A csapat végül ismét csak a 4. pozíciót szerezte meg, ám ugyan annyi ponttal, mint a 3. helyezett Liverpool(68-68 pont). Ezúttal a gólkülönbség jelentette az Arsenal vesztét.
A keret ismét tovább alakult: José Antonio Reyes és Fredrik Ljungberg mellet távozott a mai napig a legtöbb gólt szerző Arsenal legenda: Thierry Henry. A klasszis azzal a céllal távozott, hogy Bajnokok Ligáját nyerjen, utólag kiderült, igaza volt. A csapat újabb fiatal labdarúgókat igazolt, például Sagnát, Fabianskit, Lassana Diarrát, és Eduardot. A 2007/2008-as szezon már biztatóbb kimenetelű volt, hisz a Manchester Utd-vel, és a Chelsea-vel harcolt a bajnoki címért, és a végére csak 4 ponttal maradt el. De jól tudjuk, ezért sem járt kupa.
További fiatal játékosok érkeztek, míg újabb vezérek távoztak a csapattól: Nasri, Arshavin, és Ramsey érkeztek, Jens Lehmann, Flamini, Gilberto Silva, és Hleb pedig távoztak. A csapat jól szerepelt ebben a kiírásban, azonban kupának most sem örülhettek Wenger fiatal titánjai. A Premier Leagueben maradt a 4. hely, az FA-kupában, és a BL-ben, pedig az elődöntőig meneteltek.
A cél töretlen volt: Nyerni egy kupát. 2009 nyarán viszont nem volt túl aktív a csapat. Vermaelen érkezett a védelembe, míg az eddigi védelem oszlopa Kolo Touré, és vele Adebayor is távozott a már új gazdag Manchester Cityhez. Ennek ellenére a klub a 3. helyet érte el a bajnokságban, ami már elegendő volt a BL csoportköréhez. A trófea most sem jött össze. Talán a következő szezonban?
A 2010/2011-es szezonban közel került a klub a hőn állított trófeához. 2011. februárjában a Birmingham ellen várta a Liga-kupa döntőjét, ahol az ágyúsok voltak a torony magas esélyesek. Ennek ellenére sikerült elbukniuk a kupát, a birminghami kis csapat 2-1-re diadalmaskodott a londoniak felett. Ha ezt sem sikerült, akkor mit képes megnyerni az Arsenal? Ugyanis az idei bajnokságban csak a 4., BL selejtezőt érő pozíciót kaparintotta meg, az FA- kupában a Manchester Utd., míg a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Barcelona ejtette ki Wengeréket. És elérkeztünk napjainkig.Az eddig leírtakból is jól látszik, hogy óriási minőség csökkentés ment vége a klubnál.
Így nézett ki egy 2004-es kezdőcsapat:
Lehmann
Laurén,Campbell,Touré,Cole
Ljungberg,Vieria,Gilberto,Pires
Bergkamp,Henry
És ez napjaink Arsenal kezdője:
Szczesny
Sagna,Vermaelen,Koscielny,Clichy
Song,Wilshere
Walcott,Fabregas,Nasri
van Persie
A vezéregyéniségek szempontjából nem is kérdés melyik csapat a többre hivatottabb, ezt a kupák száma is jelzi.
Mi lehet részletezve a két korszak közötti különbség?
A kulcsjátékosok hiánya véleményem szerint a fő ok. A mai Arsenalban nincsenek olyan játékosok, mint Touré, Pirés, Bergkamp, vagy Henry. Jó képességűek azok a játékosok is, csupán nem az a szint, ami kupákat képes elérni. Egyenként bármelyik európai topklubban helyük volna, azonban így együtt egy csapatban nem tudnak olyan szintet hozni, mint a szigetországban a Manchester United, vagy a Cheslea. A rossz átigazolási politika sem segíti a csapatot. Wenger bízik fiataljaiban, és nem akar sokat költeni a nyáron, mint a legtöbb angol klubcsapat. A francia menedzsernek volt egy olyan kijelentése, miszerint vannak olyan csapatok(Tottenham, Manchester City) akik többet költenek az ágyúsoknál, a tabellán még sincsenek előrébb náluk. Ebben tökéletesen igaza van Wengernek, ám ilyen politikával nem érnek fel sosem a tabella élére, és a Bajnokok Ligájában sem fog teremni sok babér.Szerencsében sincs sok része a klubnak, hisz minden évben majd egy csapatnyi sérüléssel kell megbirkóznia. Persze nem lehet kifogásként a sérülteket felhozni, ám vitathatatlan, hogy ezzel egy csapat sokat veszíthet a hatékonyságából. És a legfőbb probléma a mai játékosokkal: A mentális gyengeség. A fiatal játékosok sokszor nem képesek a nyomásnak ellent mondani, és ezzel a fontos összecsapásokon rendre alulmaradnak. A Birmingham csapatát 10 bajnoki meccsből 9-szer legyőzné, mégis a Liga-kupa döntőjében nem bírtak velük. Az ide 2010/2011-es szezon során nem egy megnyert meccset bukott el a csapat(Newcastle-Arsenal 0-4-ről 4-4, Arsenal-Tottenham 2-0-ról 2-3). Nagy kérdés még Wenger jelenléte. 1996 óta 11 trófeát hódított el az Arsenal menedzsereként, óriási tapasztalattal rendelkezik. Csupán az kérdéses, hogy képes-e még valamit újítani az Arsenalon? A menesztése nagy rizikóval járna, lehet egy másik edző egy ilyen kerettel, még a stabil BL indulást sem lenne képest elérni. A 6 év az 6 hév, és ha ez így folytatódik, Wengert már a múltja sem lesz képes az ágyúsoknál tartani.
Én így látom ezt a kialakult helyzetet, ami az Arsenal háza táján folyik, és amíg ez a helyzet nem változik, addig a szurkolók nem is nagyon számíthatnak több trófeára. A cikkhez hatalmas segítséget nyújtott Pataki Csaba, Arsenal szurkoló véleménye, őt tartottam a legalkalmasabbnak a feladatra, nagyon objektívan képes megítélni ezt a szituációt.
Írta: Tóth Norbert
Közreműködött: Pataki Csaba
